HÍREK

HIFI Kirándulás

2016.április 8. péntek, Szögliget - Torna

A 2016. április 8-i, pénteki kirándulásra a kazincbarcikai Don Bosco Iskola diákjaival és öt kísérővel indultunk útnak. Úgy nézett ki, hogy egy rövid rózsafüzértized imával kezdtük az utat - a buszon, menet közben. A busz közönségét az ülések szerint két felé osztottuk, hogy párbajozzunk: a lényeg csak annyi volt, hogy a szocgondozós Niki és Andi feltettek kérdéseket, és a két csapatnak felváltva kellett válaszolniuk (de volt egy olyan érzésem hogy sokan azt figyelték, hogy elöl mire szavaznak).

Az első megálló Szögliget falu volt, ahol érkezéskor villám ismerkedéssel kezdtük, majd egy rövid séta után betértünk a Szalamandra házba. Ott az előadó a környezet- és természetvédelmet „vesézte ki” bevonva a hallgatóságot is, hogy mi mit jelent, és hogyan kell értelmezni. A továbbiakban az aggteleki természetvédelmi őrszolgálat feladatait, eszközeit ismerhettük meg, vagyis kézbe is vehettük az eszközeiket, például távcsövet, mérőeszközöket, rádiót. Egyéb, jobb belátásra bíró eszközöket is kézbe vehettünk: ilyen volt a bilincs, tonfa, gázspray, pisztoly. Miután mindent végig hallgattunk, próbálgattunk, ment is a nép vissza a buszhoz.

Csak két legény (szerény személyem, és Dávid - alias. Tigris) maradt vissza, hogy bevárják az anyagiakat intéző János atyát, mert miért is ne? De ez a kis udvariasság pont kapóra jött egy későbbi kis feladatra, de arról majd később. János atya, én és "Tigris" is visszakocogtunk a buszhoz.

A következőben tovább buszoztunk, és Szlovákiában, Torna falucskában landoltunk. Egy étteremben már vártak minket, és egy szempillantás alatt hozták az ebédet, aminek a végén még képviselő fánkot is kaptunk. Volt egy érdekes ital, a Kofola, ami ugyan nem mindenkinek ízlett, de nekem bejött a narancsos, fűszeres íze.

Az út utolsó előtti megállója egy híres magyar várrom volt Tornán. Legidősebb kirándulónk, Kati néni kijelentette, hogy ő mindenképpen fölmászik oda, ha másként nem, akkor valaki föl fogja oda húzni. Ezek után nem volt senki számára kibúvó: 30-60 perc alatt fölértünk – mindenki a maga tempójának megfelelően. Tehát mielőtt megindultunk volna, kétfelé vált a csapat: a gyorsabbakra és lassabbakra (én a gyorsak között voltam).

Akik hamarabb értek fel, azok előkészítették a terepet egy játékhoz, ami az volt, hogy a várban volt egy "Mumus" (Dani bá alakította), aki fogva tartott egy macit, amit meg kellett menteni. A játékosoknak különböző kedves, jó irányba terelő idézeteket kellett eltanulniuk két különös élőlénytől. No, én lettem a törpe, Dávid pedig a majom. A történet pedig röviden annyi volt, hogy le kellett győznünk a mumust a törpe és a majom segítségével. Így hát az odatévedőket kellett megkérni, hogy mondják el a jó igéket a mumusnak a megváltozása érdekében. Én kerestem egy jó botot, amire lehet támaszkodni, felvettem a törpe maszkot és kijelentettem, hogy én törpe vagyok és kész!  Dávid adta magát a majom maszkkal, gond nélkül! A mumus is egész jó mumus volt csak lehetett volna kicsit rontom-bontomabb... Mire felért a lassú csapat addigra nagyjából vége is lett a játéknak, annyira bepörögtek a srácok, jöttek sorjában az „igékért”. Volt, aki repetázni is visszajárt és így a maci viszonylag hamar biztonságba került.

Ezek után kis bámészkodás, nézelődés következett, azután indultunk is, de már minden, s mindenki gördülékenyebben ment lefelé. Mikor leértünk felpattantunk a buszra. A vár aljától nem messze lévő templomba vettük az irányt, ahol részt vettünk egy szentmisén. Előtte Tibor testvér énekpróbát tartott velünk. Megtudtuk, hogy ez egy rééééééégi magyar templom és igen szép volt. A mise végeztével visszapattantunk a buszra, és elviharzottunk, letudtuk a maradék kérdéseket, és falatoztunk a nápolyi nyereményből is. Mindenki ott szállt le, ahonnét könnyen haza tudott jutni. Visszaértünk a suli elé, elköszöntünk egymástól, és mindenki szétoszlott, mint a szétrebbenő madarak.

Köszönjük ezt a szép, élménydús napot a kísérőinknek, és a Renovabis alapítványnak a költségek finanszírozását!

Kerekes Lehel, Don Boscós tanuló, ki írta e sorokat