ESEMÉNYEK

Zarándokúton járt Lengyelországban a barcikai HIFI és a szalézi munkatársak

2019.augusztus 12. hétfő

Lengyelország

2019. augusztus 12. és 16. között Andrásfalvy János atya, Kukuczka Róbert atya, Fülöp Tibor testvér szervezésében a Don Bosco Iskola HIFI csoportjával és szalézi munkatársakkal Lengyelországba zarándokolhattunk. Az öt nap alatt, fiatalok és idősebbek egyaránt összetartó, szeretetteljes és vidám közösséggé kovácsolódtunk össze. Első napunkat kora reggel Kazincbarcikán, a Szent Család templomban szentmisével kezdtük, majd buszra pattantunk, és Czestochowáig alig álltunk meg. Utunk során hamar eltelt az idő, mert kaptunk az útra egy jól összeállított zarándokfüzetet, amelyben imákat, és rengeteg új éneket találhattunk, amelyeket - emelve a hangulatot – sokszor Fülöp Tibor testvér gitáron kísért. Sőt, még a lengyel nyelv néhány - számunkra fontos - mondatát is elsajátíthattuk, melyek az út során jól jöhettek, ugyanis a kis füzetben volt egy apró szótár.

Megérkezésünk után nem sokkal már, részt vehettünk egy 21.00 órakor kezdődő „Apel”- en, amely egyfajta zenés imádság, és megtekinthettük a Jasna Gorán a Fekete Madonna gyönyörű képét, imádkozhattunk előtte a zsúfolásig megtelt kegytemplomban. Döbbenetes volt látni az emberek nagy erejű hitét. Második napunk legfőbb mozzanata a szalézi noviciátus, a Czestochowa melletti Kopiec meglátogatása volt, ahol egy gyönyörű kápolnát tekinthettünk meg, és hallhattunk a történetéről. Ott kérdezhettünk az ott élő novíciusoktól Róbert atya tolmácsolásában, és egy szentmisével zárhattuk a látogatást. Este a Czestochowában található óriási sátorban rendezett Jézus nyomdokain c. kiállítást a mi kedvünkért még egy órával tovább tartották nyitva, melyet a két atya tolmácsolásában sikerült teljesen megértenünk. A szállásadóink is nagyon kedvesek voltak, illetve azok a jókedvű zarándokok, akik úton-útfélen köszöntöttek minket.

A harmadik napon Kaliszba utaztunk, Lengyelország legidősebb városába, ahol szentmisén vehettünk részt a nemzeti szent József kegytemplomban, és megtekintettük a kriptában található, Dauchauba hurcolt, de túlélő papoknak szentelt kápolnát is. A finom ebéd és fagyizás után folytattuk zarándoklatunkat a gyönyörű Lichen Stary-ba. Vacsora után voltunk már, amikor megtekinthettük a lenyűgöző, lélegzet elállító, Lengyelország síró királynőjének szentelt bazilikát, azon belül a Mária-kép zenés leleplezését. Már éjszakára és másnapra maradt a bazilika közelében lévő Golgota élethű másolatának, és a sok gyönyörű kápolna, emlékhelyek felfedezése, amelyek a bazilikát körülvették.

Lichen Staryból a negyedik napon utunk Lengyelország legelső fővárosába, Gnieznóba vezetett, ahol Szent Adalbert-Béla-Wojciech sírja található. Egy gyönyörű katedrálist találtunk, melynek a harangtornyából hosszadalmas lépcsőmászások után gyönyörű kilátás nyílt a tájra. Még arra is volt időnk, hogy lemenjünk a lichen-i tóra fürdeni, hajókázni, kajakozni, így egy vidám estét tartottunk.

Utolsó napunkon útközben hazafelé Wadowiceben álltunk meg, ahol megkóstolhattuk Szent II. János Pál pápa kedvenc krémesét, megnézhettük, hogy hol élt, melyik templomban imádkozott. A későbbiekben pedig a hazafelé vezető úton megálltunk Inwałd-ban, ahol a világhírű miniatűr épületeket nézhettük meg, és eltölthettünk egy kellemes délutánt a parkban lévő játékokkal. Megjegyzendő, hogy többször esett az eső, de éppen akkor, amikor minket különösebben nem zavart. A fiatalság között többen első alkalommal voltak ilyen hosszabb zarándoklaton, és élményekkel hazatérve így számoltak be a zarándokútról:

„Gniezno városa nagyon tetszett. Lichen Staryban a Bazilika volt rám nagy hatással. Óriási volt belülről, és nagyon szép, díszes oszlopai mellett az ember egészen kicsinek érezhette magát. A Golgotára, amely színes kövekkel volt díszítve, boltíveken keresztül lehetett körbejárva feljutni, és a kilátás fentről fantasztikus volt, én kétszer is megmásztam. A strandolás a tónál, és a hajókázás is nagy élmény volt.  A zarándoklat nekem a bátorságot, kikapcsolódást, és az örömöt jelentette.”- Niki

„Nagyon örültem, hogy utolsó este lemehettünk a strandra lubickolni. Vízibiciklizhettünk, hajókáztunk, és ez nagyon szórakoztató volt. Jó, hogy a lelki dolgok mellett jutott szabadidő a szórakozásra is . A másik nagy élmény számomra Lichen Stary volt, ahová szerda este mentünk imádkozni, a bazilikában gyönyörű látvány tárult elém. A bazilika nagysága, szépsége, és az emberek hite, akik a Licheni Szűz Mária előtt imádkoztak teljesen áthatott. Érezni lehetett az emberek szeretetét, ahogy idősek és fiatalok egyaránt a Szűzanyát dicsérik. Érdemes volt eljönni, és részt venni a zarándoklaton, mert teljes mértékben képessé válhattam, hogy megéljem Isten iránti szeretetemet és hitemet.”- Dávid

„A közösség, és az egésznek a légköre volt számomra jó. Bárkihez odafordulhattam, és beszélgethettem vele nyitottan. Lichen Staryban a bazilikában a virrasztás tetszett a legjobban, amikor beléptem a bazilikába nagy boldogságot éreztem, a Szűzanya jelenléte itt volt a legerősebb. Megtanulhattam az összetartozás fontosságát, és közösen imádkozhattunk. Lelki feltöltődést jelentett nekem ez a pár nap. Új barátságokat kötöttem.”-Anikó

„Cestochowában a Fekete Madonna képe előtt borulhattunk le. Megélhettük bensőségesen a hitünket, ez csodálatos volt számomra. Rengetegen virrasztottak, akár ott is aludtak, vagy térdeltek a szentélyben. Sok ember a gyógyulásáért imádkozott, és hittek a Fekete Madonna gyógyító erejében - ez elképesztő volt számomra. A Golgotára való felmászás is nagyon megérintett.”- Eszter

„Érdekes volt, amikor megtudtuk azt az egyik tanúságtételből, hogy soha nem szabad semmilyen szent dolgot kigúnyolni, se lenézni. 1942-ben Lichen-ben történt meg, hogy egy Berta nevű német protestáns katonaasszony kigúnyolt egy templomban függő feszületet, és 25 db pisztoly golyóval átlőtte ezt a keresztet. A másik napon egy német bombázórepülő körözött Lichen Stary fölött, és amikor Berta integetett a pilótának az nem ismerte fel benne a német katonát, és 25 db golyóval lőtte le magasról. Látszik, hogy az az ember, aki „karddal harcol az kardtól hal meg.” – Robert atya

Pénteken késő este – pontosabban szombaton hajnalban -  nagyon fáradtan, de élményekkel gazdagon térhettünk haza. Szerintem, a résztvevők nevében is mondhatom, hogy öröm volt ott lenni, és ilyen módon gazdagodni. Nagyon köszönjük a lehetőséget, és reméljük, sok ilyen útban lesz még részünk.

Pál Ramóna, egyházzenész-kántor

Képek: https://photos.app.goo.gl/G7U61hgt1B9PxMrs6